„Most lassu méreg, lassu halál emészt,
S mint egy kevély bikk, mellyet az északi
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,”

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I.
Talán még emlékszik a nyájas olvasó, annak idején, mikor még Kovács László tényező volt, azt találta mondani a buzifelvonulás alkalmából, hogy „Nekem mindegy, csak kötelező ne legyen”. Támadt is hatalmas vinnyogás, miszerint Laci bácsi – aki egyébként a „kanos technikus” eposzi jelzőt is kiérdemelte nőügyei okán – homofób. Aztán viszonylag gyorsan elült a zaj, hiszen, bár kissé későn, de észrevették, hogy ő amúgy a jó oldalon áll. Aki pedig a jó oldalon áll, annak néhány rasszista vagy homofób megjegyzésén nem kell fennakadni, hiszen nyilván véletlenül tette őket.

A haladó oldal szavazói ugyanis meglehetősen sajátosan képesek nyilatkozni érzékeny kérdésekben. „Én kétféle embert utálok igazán, a rasszistákat és a cigányokat!” – mondta a fülem hallatára egy baloldali szavazó a kocsmában és büszkén nézett körül. Bizonyára mindenki egyetértett vele, mert nem verték meg. E sajátos és némiképpen önellentmondó álláspont jellemző a többi talpas baloldalira is. Tapasztalataim szerint legalábbis. De nem erről akartam beszélni.

Ez az akkoriban sokak által viccesnek tűnő kijelentés mára súlyos és fenyegető árnyalatot kapott. Történt ugyanis, hogy a Die Welt című népszerű német újság cikket közölt „A gyerekeknek análszexet kell játszani az iskolában” címmel. Ebben beszámol arról, hogy Észak-Rajna-Wesztfália tartományban szükségét érzik a gyerekek szexuális felvilágosításának kiterjesztését a homoszexualitás, a szadomazochizmus és egyéb aberrációk irányába. Mindezt természetesen együttműködve a helyi LMBTQXYZ2 közösségekkel, akik akár iskolai előadásokat is hajlandóak tartani az említett ocsmányságok témájában.

KÖZKÍVÁNATRA TALÁN AZT IS MEGMUTATJÁK A CSILLOGÓSZEMŰ IFJÚSÁGNAK, HOGY HOGYAN KELL CSINÁLNI. MINDENT A NEVELÉSÉRT.

Mindennek alapvető célja, hogy felszámolják az „iskolai homofóbiát”, hiszen – mint írják – még mindig megvető jelző az iskolákban a „köcsög” kifejezés. Nyilván el kéne érni, hogy dicséret legyen. Vagy ne használják, használjanak valami mást helyette. Javaslom például Szolzsenyicin tanulmányozását e tekintetben. Az ő elbeszélése szerint a Gulágon a köcsög helyett a sokkal biologikusabb „kecske” elnevezést használták ugyanarra az egyénre. Bár lehet ez meg még iszlamofóbnak is tűnne. Nincs jó megoldás na. Ha az emberek egyszer undorodnak valamitől akkor tök mindegy, hogy az illető dolgot miképpen nevezik, az aktuális nevet hallva fognak undorodni és ezen megannyi új név kieszelése sem segít.

Mindenesetre a hatóság szerint az eljárás a „demokráciaépítéshez” is hozzájárul. Hogy a szexuális aberrációk mennyiben „demokratikusak”, azt pontosan nem lehet tudni, ugyanis a demokrácia az mindössze egy államirányítási eljárás, melynek lényege, hogy az állam irányítóit választások útján jelölik ki. Miután a buzik és más perverzek is rendelkeznek szavazati joggal, mi több választhatóak is, esetükben a demokrácia teljesnek és tovább nem fejleszthetőnek tekinthető.

A reformpedagógia eredményeként a gyerekek különböző szexuális segédeszközök felhasználásával „eljátszhatják” a különböző perverz nemi aktusokat. Mindezt pedig a „Sokszínűség Iskolája” fedőnév alatt folytatják. Ez kétségtelenül minőségi változás a bújócskához, vagy a számháborúhoz képest és roppant izgalmas szülő-gyerek interakciókra ad alkalmat. „Pistike/Juliska (nehogy szexista legyek) miért kaptál csak kettest análszexből? Mondtam, hogy többet kell gyakorolni!” „Anya ki kell cserélni a guminőmet, mert defektes!” És hasonlók.

Azt külön roppant kíváncsian várom, hogy az ilyesféle kiképzést kapott kis migránsok szülei mikor mennek be az iskolába, mit visznek magukkal és mit csinálnak azzal ott. Mert a kereszteket könnyedén leszedik a falakról, hogy ne sértsék a migránsok vallási meggyőződését, de vajon – ugyanezen okból – a buzikat is elrugdalják az iskola környékéről? Mindig is izgatott a kérdés, hogy a mohamedánok által eltángált buzi vajon iszlamofóbbá válik-e? És ha igen akkor kiátkozzák a liberális egyházból?

A fenti innovatív, audiovizuális buziképzést, roppant találóan, meleg-leszbikus felvilágosodásnak nevezi az Észak-Rajna-Wesztfália oktatási hatósága és – mint a legtöbb hétköznapi, ám túl hosszú kifejezésnek – rövidítése is van: SchLAu-nak nevezik. Ezt a kifejezést most ízlelgessük egy kissé. A szóösszetétel magyarul hagy némi kétséget, miszerint nem teljesen egyértelmű, hogy a buzik világosodnak éppen fel, vagy a társadalom velük kapcsolatban.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az Észak-Rajna-Wesztfália oktatási irányítói kártékonyak, perverzek és nemhogy gyerekek de még gombák közelébe sem lennének engedhetőek, mert azokban is képesek lennének kárt tenni. Kivéve természetesen a lábgombát. Nem ez a szörnyű azonban, hanem az, hogy a demokrácia nagyobb dicsőségére megválasztották/választják őket a szerencsétlen gyerekek szülei.

Az idézett cikk szerint is sokan tiltakoznak és „túlzásnak” tekintik a fenti buziképzést a tizenéves gyerekek számára. Én, személy szerint, annyira túlzásnak tartom, hogy ígérem, lapáttal verem agyon azt aki a gyerekeimhez, unokáimhoz efféle „pedagógiai” szándékkal közeledik. Emlékezzünk! 20-30 évvel ezelőtt arról volt csak szó, hogy buzinak lenni nem bűn. Most pedig ott tartunk, hogy összeházasodhatnak és gyerekeket fogadhatnak örökbe. Még mondja valaki, hogy nincs „fejlődés”.

A kanos technikus egykori szavai vicces hülyeségből sötét, prófétai jóslattá kezdenek válni.


II. RÉSZ


„Nemde így éldegél napról napra, így kedvez az épp fölbukkanó vágynak: hol vedel és fuvoláztat magának, hol meg kenyéren és vízen aszalódik, olykor lustálkodik és fütyül mindenre; olykor meg mintha filozófiával múlatná idejét, gyakran politizál, a gyűlésben fölpattan, beszél és cselekszik, ahogy épp szeszélye diktálja; hol éppen a katonákért lelkesedik és melléjük áll, hol meg a pénzemberekért, akkor ezekhez csapódik; életében nincs semmi rend, semmi szükségszerűség, ám mert az ilyen életet édesnek, szabadnak és üdvösnek érzi, mindenáron ezt gyakorolja.”

Platón: Az állam

Egy kedves olvasó – emlékezve korábbi, hasonló című bejegyzésemre – hívta fel a figyelmemet arra, hogy a haladás erői, nem fékezve magukat, egy korosztállyal lejjebb szeretnének menni a németországi buzi-propaganda terén, már az óvodásokat veszik célba.

A német médiában főhírként tálalták, hogy a helyi zöldek meghívták a fent látható Olivia Jones művésznévre hallgató bányarémet a Magdeburgi Landtag-ba, hogy olvasson fel kicsiknek szóló könyvéből. A híradás beszámol arról, hogy ezt a könyvet Sachsen Anhalt-ban, az Igazságügyi és Egyenlőségjogi minisztérium egy brosúra keretében óvodáknak és óvódásoknak ajánlja Olivia Jones és más szerzők LGBTQ könyveit 3-5 éves kortól. És természetesen arról is beszámol, hogy a gaz fasiszta AfD-s képviselők nem átallottak tiltakozni.

A minisztérium által kiadott ajánlóbrossurában számtalan nagyszerű írás található. Talán külön kiemelhetnénk a „Maxime-nak testvére lesz” címűt. Ez arról szól, hogy az aranyos kis Maxime-nak pillanatnyilag két anyja van és ennek ellenére – vagy éppen ezért, ki tudja – most testvére lesz. Minden bizonnyal egy erősen feminista tojó gólya fogja hozni, aki egyébként boldog házasságban él egy ugyancsak tojó keselyűvel és mesterségesen termékenyített strucctojásokat költenek ki. Maxime két anyja közül az egyik egy dagadt szőke, a másik néger – legalábbis a képillusztráció szerint. Szép pár. Minderről a beharangozó azt ígéri, háromévesek számára érthető nyelven mesélik el. Ami lenyűgöző teljesítmény, tekintettel arra, hogy nekem például semmilyen nyelven nem lehetne úgy elmagyarázni, hogy megértsem.

Na most, a helyzet az, hogy amint a fenti képen látható lényt beengedik egy óvodába, akkor azonnal különböző katasztrofális következményekkel kell számolni. Mindenek előtt a gyerekek megállnak a növésben. A nagy nehézségek árán elért szobatisztaságnak annyi. A szerencsétleneket a legkülönbözőbb helyekről kell majd előkeresni, ahová rémületükben elrejtőztek. Persze lesz azért közöttük olyan, aki néhány nap múlva, kezelés nélkül, magától megszólal. Bár nem biztos, lesznek akiknek sokáig fog tartani a gyászmunka.

AMI AZ EGÉSZBEN TALÁN A LEGMEGLEPŐBB AZ A NYUGATI ZÖLDPÁRTOK FURCSA, ÖNELLENTMONDÓ IDEOLÓGIÁJA.

Az még többé-kevésbé érthető, hogy vonzódnak a baloldali gondolkodáshoz. Végső soron céljaik (az emberek átnevelése, a központilag meghatározott fejlesztési irányok, radikális, ökológiai indoklású piackorlátozások, a tudományba vetett vallásos hit) mind erős és főleg erőszakos államot igényelnek. Pontosan olyat, mint amilyet a klasszikus baloldal is nagyon vonzónak talál. Csak azért nem javasolják – a proletariátus ellenségeinek mintájára – a természet ellenségeinek internálását és tömeges megsemmisítését, mert az internálótáborok létesítése környezetkárosítással jár.

Az emberek ugyanis nem hajlandóak maguktól változtatni szokásaikon, és ezt titokban ők is tudják. Majd ha tíz évet kap az, aki megzavarja a mezei pockok párzását, na akkor majd megtanulják.

EZZEL HOMLOKEGYENESEN SZEMBE ÁLL A SZABADOS SZEXUÁLIS VISELKEDÉS IRÁNTI MÉLY SZIMPÁTIA.

A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az erős állam, amely vaskézzel megvédi a növények, állatok, a „természet” jogait, előbb-utóbb a hálószobák mélyére is behatol és erkölcsi parancsokat is hoz. Ez természetes, hiszen az egésznek a hátterében az a mély hit áll, hogy az emberek hülyék, önsorsrontóak, csak ők, a haladók, a felvilágosultak tudják, mi a helyes. Miért ne tudnák ugyanígy, hogy mi helyes és mi helytelen az ágyban?

Normális, végiggondolt módon az erőszakos környezetvédelem, a fogyasztási szokások kényszerű átalakításának szándéka és a libertarizmus nem illenek egymáshoz, mi több, kizárják egymást.

Ugyan ilyen ellentmondó például a migrációval kapcsolatos álláspontjuk is. Ahelyett, hogy örülnének a túlfogyasztó európaiak fogyásának, milliószámra akarnak importálni további fogyasztókat. A migránsok otthoni, ázsiai, vagy afrikai ökológiai lábnyoma nagyjából akkora, mint a kecskéjé, amiket őriztek. Ha ide jönnek, akkor kapnak lakást, lesz autójuk, hűtőszekrényük, négy feleségük, tizenhat gyerekük és lábnyomuk akkorára nő, hogy a jeti is elsápad az irigységtől.

A KLASSZIKUSSAL SZÓLVA: AKKOR EZT MOST ÍGY HOGY?

Végezetül, visszatérve az eredeti témánkhoz, a fent idézett Platón, 2500 évvel ezelőtt úgy vélte, a szabados demokrácia a türannia előszobája. „Ugyanaz a kór, amely befészkelődött az oligarchiába és elveszejtette azt, a nagy szabadság révén még dúsabban és vadabbul megterem a demokráciában is, és leigázza azt. És valóban, a szertelenség mindig nagy, ellenkező végletű változást robbant ki az évszakokban, növényekben, az élő testben és nem utolsósorban az alkotmányokban is.” – írja.

Olivia Jones nem ember, hanem tünet, nem mutogatni kéne, hanem kezelni. És az óvodai buzulás propagálása is tünet. A bukás előszele. Németországban, nem is oly rég, láttunk már példát erre. Mekkora baj lett belőle.