Soros György a CBS 60 Minutes részére adott 1998. december 20-ai interjúban Steve Kroftnak elmondja, hogyan élte túl 1944-ben a deportálásokat, és miért nem érez bűntudatot amiatt, hogy szemtanúja volt, miként fosztják ki és küldik haláltáborokba a budapesti zsidókat. Magyar felirattal.
Steve Kroft: Amikor a nácik 1944-ben elfoglalták Budapestet, Soros György apja sikeres ügyvéd volt. A Duna közepén fekvő szigeten éltek, és az apa szeretet komppal közlekedni a munkába. De mivel tudta, hogy a zsidók problémák előtt állnak, ezért úgy döntött, hogy felosztja a családját. Hamis okmányokat vásárolt a számukra, és megvesztegetett egy kormánytisztviselőt, hogy vegye magához a 14 éves Soros Györgyöt, és esküdjön meg róla, hogy ő a keresztfia.

A túlélésnek azonban drága ára volt. Miközben magyar zsidók százezreit haláltáborokba szállították, Soros György ál-keresztapjával együtt razziákon vett részt, amelyek során zsidó vagyonokat foglaltak le. Ezek a képek 1944-ből azt mutatják, mi történt Soros György barátaival és szomszédjaival.

Kroft: - Ön egy magyar zsidó… aki megmenekült a holokauszt elől, azáltal, hogy kereszténynek adta ki magát.

Soros György: 
- Így van.
- És látta, amint sokakat a haláltáborokba szállítanak.
- Igen, 14 éves voltam. Elmondhatom, hogy akkor alakult ki a személyiségem.
- Milyen tekintetben?
- Olyan értelemben, hogy az embernek előre kell gondolkodnia, és meg kell érteni és előre kell érezni az eseményeket, amikor az embert fenyegetés éri. Ez a gonosz erős fenyegetése volt. Úgy értem, hogy nagyon személyes módón tapasztaltam meg a gonoszt.
- Úgy tudom, hogy a védelmezőjével együtt járt-kelt, aki megesküdött, hogy ön az ő örökbefogadott keresztfia.
- Igen, igen.
- Valójában együtt ment vele és segített neki a zsidó vagyonok elkobzásában.
- Igen. Ez így volt, igen.  
- Úgy tűnik nekem, mintha ez egy olyan megtapasztalás lenne, ami miatt sokan hosszú-hosszú éveken át pszichiáterhez kényszerülnének. Nem volt nehéz ez önnek?
- Nem, egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Talán gyerekként az ember nem látja az összefüggést. De ez nem okozott semmi, de semmi problémát.
- Semmi bűntudatot nem érzett?
- Nem.
- Például olyat, hogy “Zsidó vagyok és itt állok, látom, amit ezeket az embereket elviszik. Könnyen én is ott lehetnék. Ott kellene lennem.” Semmi ilyen nem volt?
- Nos, természetesen ott lehettem volna a másik oldalon vagy egyike lehettem volna azoknak, akiket elvisznek. De nincs értelme annak, hogy miért ne lettem volna ott, mert ez - nos, tulajdonképpen vicces módon - olyan ez, mint a pénzpiacokon. Ha én nem vagyok ott, akkor természetesen én nem csinálom meg, de mindenképpen elviszi helyettem valaki más. És akár ott voltam, akár nem, csak egy szemlélődő voltam, a vagyont tőlem függetlenül elvették. Ezért nem volt semmi szerepem abban, hogy azt a vagyont elvették. Ezért aztán nincs bűntudatom. 
- Vallásos?
- Nem.
- Hisz Istenben? 
- Nem.